Természetgyógyászat és orvostudomány

Valóban ellentétes fogalmak?

Napjainkban Magyarországon a legtöbben két ellentétes tábornak tekintik a hagyományos orvoslás és az alternatív gyógymódok képviselőit.

Az egyik tábor a hagyományos orvoslást részesíti előnyben, szinte minden panaszára, tünetére gyógyszerkészítményt kér.

A másik táborban lévők azt gondolják, hogy a gyógyszergyárak készítményei legalább annyira károsak, mint amennyire segíteni tudnak, ők szinte minden bajukra gyógynövényeket, homeopátiás készítményeket szeretnének használni. Meg vannak győződve arról, hogy ezek a készítmények hatékonyságban felülmúlják a gyógyszereket, és ugyanakkor mellékhatásuk sincs.

Elsősorban a fiatalabb, betegségekben nem szenvedők gondolják úgy, hogy hatékonyabbak, és mellékhatás szempontjából biztonságosabbak a gyógynövény alapú készítmények.

A vényköteles gyógyszereket főleg az idősebb, jellemzően krónikus betegségben szenvedők részesítik előnyben.

A természetgyógyászat elnevezés nagyon félrevezető. Egyrészt azért, mert a természetesnek általános értéket tulajdonít, másrészt pedig egyes tanításai egyáltalán nem természetesek. A természetben rengeteg hasznos és káros anyaggal találkozunk. Mindegyik természetes anyag egyben kémiai anyag is. Sajnos a kémiai anyag megjelölés az utóbbi évtizedek során szinte szitokszóvá vált, akik így használják, azoknak fogalmuk sincs jelentéséről. Kémiai anyagok nélkül nem létezhetnénk. A levegő, a víz, a legtermészetesebb táplálékok mind kémiai anyagok. Ugyanakkor a természetben találhatók a legmérgezőbb vegyületek, elegendő csak a légyölő galóca gombára, vagy a vipera mérgére gondolnunk. A mezőgazdasági termelésben, a gyógyászatban világszerte eredményesen alkalmazott mesterséges kémiai anyagokat a természetben található anyagok célszerű módosításával állították elő. A közhiedelemmel ellentétben nincs semmiféle különbség a természetes anyagokból kivonható és a mesterségesen előállított vitaminok és hormonok között, viszont nagyon fontos, hogy tisztában legyünk a dózis fogalmával. A hatás nem egyedül az adott, akár természetes, akár mesterségesen előállított anyag minőségének, hanem a mennyiségének is a függvénye.

Érdemes arra is rámutatni, hogy a hagyományos orvoslás lekicsinylésének semmi oka és alapja sincs. Néhány szörnyű betegségre, mint például a járványos gyermekbénulás, már csak az öregebb emberek emlékeznek. A Salk-szérum és a Sabin-cseppek kevesebb mint fél évszázada történt bevezetése megszüntette ezt a kórt. Az Ehrlich-felfedezte Salvarzannal meg tudtak gyógyítani minden szifiliszes beteget. A penicillin és a többi antibiotikum emberek milliárdjainak az életét mentette meg. A legtöbb járványos betegség, mely sok millió számra szedte áldozatait, mára ismeretlenné vált. Az átlagos életkor a hagyományos orvoslást követő országokban néhány évtized alatt jelentősen megnövekedett. Az alternatív gyógyászat nem tud felmutatni hasonló sikereket.

A távol-keleti, kínai gyógymódok (az ún. tradicionális kínai orvoslás) sem tekinthetők természeteseknek, hanem az európaitól eltérő megközelítésű, de tudományos igényű, gyógyító eljárás összességének.

Valószínűleg három körülmény okozza az alternatív gyógyászat iránti várakozás észlelhető fokozódását.

-          Az első a gyógyíthatatlan betegségek emlegetése, ami sokszor félrevezető, mert a legtöbbször emlegetett rákos megbetegedések esetében az elmúlt évtizedekben hatalmas eredményeket értek el. Sajnos vannak, és terjednek betegségek, melyekkel szemben egyelőre csaknem tehetetlenek vagyunk, ilyen például az AIDS.

-          A második a gyógyszerek káros, olykor végzetes mellékhatásaival kapcsolatos. Ezt különösen fokozta, hogy 1961 -ben kiderült, a thalidomid nevű nyugtatószer állapotos nők általi fogyasztása sok torz gyermek születéséért felelős. (Ennek nyomán rendkívüli mértékben megszigorították az új gyógyszerek bevezetésének feltételeit.)

-          A harmadik körülmény viszont nagyon fontos, és kívánatos lenne kiküszöbölése. Nevezetesen az orvos-beteg kapcsolat lényeges javítása. A holisztikus medicina alapelve, hogy nem a betegséget, hanem a beteget kell meggyógyítani. Ez természetesen közhelyszerű igazság, de egyáltalán nem mindegy a hogyan kérdése. Nagyon sok esetben a különböző gyógyító intézményekben nem foglalkoznak, időhiány miatt sajnos a leggyakrabban nem is foglakozhatnak eleget a beteggel, megelégszenek a betegség megállapításával és a – lehetőségek határain belül – leghatásosabbnak tartott eljárás, gyógyszer alkalmazásával. Azt azért mérlegelnünk kell, hogy a legtöbb betegség esetében nem helyettesíthető semmivel a hagyományos orvoslás eszközeinek alkalmazása.

Miközben nagy az érdeklődés a természetes gyógymódok iránt, nagy a bizalmatlanság az olyan egészségügyi szakemberekkel szemben, akik nem az orvosi egyetemen végezték tanulmányaikat.

Tudnunk kell azonban, hogy természetgyógyászati tevékenységet sem végezhet akárki.

Hogy miképpen lehet ma valaki nálunk hivatalosan is természetgyógyász?

Törvényerejű rendelet született 1997-ben a természetgyógyászat gyakorlásáról, ami védelmet jelent mind a betegeknek, mind pedig azoknak, akik ezt a tevékenységet hivatásszerűen kívánják gyakorolni. A jogszabály két nagy csoportot különböztet meg, az egyik csak orvosi diplomával végezhető tevékenységeket jelöl, a másik akár érettségivel is elérhető. Mindkét esetben szigorú feltételeknek kell megfelelni és bizottság előtt, írásbeli, szóbeli, valamint gyakorlati vizsgákon kell bizonyítani az alkalmasságot.

A nem orvos természetgyógyászok vizsgázhatnak akupresszúrából, alternatív fizioterápiából, keleti mozgás és masszázs terápiából, bioenergetikából, fitoterápiából, reflexológiából, fül akupunktúrás addiktológiából, kineziológiából, szemtréning eljárásokból, életmód tanácsadásból. Ebből is látható, mennyiféle ága van ennek a tudománynak,

A XXI. század mindenképpen az integrált orvoslás százada, melyben fontos szerepet kapnak a szelíd, mellékhatások nélküli, természetes módszerek. Az nem lehet kétséges, hogy minél gazdagabb egy orvos gyógyító palettája, annál sikeresebben végezheti gyógyító munkáját. Éppen ezért egyre több gyakorló orvos igyekszik a homeopátiás módszereket megismerni, a manuálterápiai eljárásokat, a méregtelenítő lehetőségeket, a biorezonancián alapuló eljárásokat, vagy az akupunktúrát.

Az orvostudomány átalakulóban van, a régi módszereket felváltják, kiegészítik a természetesebb, kockázatmentesebb, és eredményesebb eljárások, az idő, a tapasztalat, majd a tudomány is igazolni fogja a természetes módszereket.

A természetgyógyászat részt kér az orvoslásból

Természetes gyógymódok – melyiket válasszam?

Az alábbiakban néhány lehetőséget röviden ismertetünk.

A hagyományos orvoslással ellentétben a természetgyógyászatban nem használnak szintetikus kémiai eredetű anyagokat: csak gyógynövényeket, fül- és testgyertyákat, masszázsokat, tornákat, légzéstechnikákat.

-          HOMEOPÁTIA: Hasonlót a hasonlóval

A homeopátia az orvostudomány egyik ága. A nem hagyományos gyógymódok közé tartozó gyógyszeres, regulációs terápia, melynek a XXI. századi orvoslásban kiemelkedő szerep jut. A homeopátia története és alapelvei az ókorba nyúlnak vissza.

Miben különbözik a homeopátia a hagyományos gyógyszeres kezeléstől?

A homeopátiás szerek természetes alapanyagokból (növényi, állati, ásványi eredet) speciális eljárással készülnek. Az orvos a gyógyszert egyénre szabottan, az ún. hasonlósági szabály alapján, igen részletes kórelőzmény felvétele után választja ki betege számára, a több mint 4000-féle homeopátiás szer közül. A gyógyítás nem csak a beteg szervre irányul, hanem a testi-lelki harmónia teljes visszaállítására törekszik, valamint a szervezet veleszületett hajlamaiból adódó betegségek megelőzésére is szolgál.

Hogyan fejti ki hatását a homeopátiás gyógyszer?

Szabályozó jellegét az adja, hogy a homeopatikumok által a szervezettel közölt információ hatására a szervezetben meglévő – csak valamilyen okból gátolt - öngyógyító mechanizmusok működésbe lépnek.

-         Akupunktúra

Mi is pontosan az akupunktúra? Egy több, mint 5000 éves holisztikus /az embert teljes egészében, egységként szemlélő/ diagnosztikus és terápiás eljárás.

Lényege, hogy a gyógyító hatást a bőr meghatározott pontjainak tűvel (illetve ma már lézerrel, kisfeszültségű elektromos árammal is) történő ingerlésével éri el.

Az egészséget a Qi /ejtsd: csi/ azaz életerő, energia meridiánokon történő, szüntelen, szabad áramlása biztosítja. A meridiánok az egész testet behálózó vezetékrendszert képeznek.

Amennyiben ez az energiaáramlás zavart szenved /valahol torlódik, pang az energia, másutt hiány támad belőle/ kóros működés, bizonyos idő elteltével pedig betegség alakul ki.

Az akupunktúra célja ezen állapotok rendezése a test öngyógyító mechanizmusainak kihasználásával, sokszor feleslegessé téve a gyógyszeres kezelést, máskor annak kiegészítéseként.

  

Akupunktúrás tűk

 

Akupunktúra tű nélkül – modern elektroakupunktúrás készülék

 

-         Holisztikus gyógyítás

Végezetül egy fogalmat szeretnénk tisztázni. Mit értsünk holisztikus gyógyítás alatt?

A holisztikus gyógyítást gyakran úgy tüntetik fel, mintha az az alternatív gyógyászat sajátja volna, míg a „hivatalos orvostudomány” kizárólag a tünetek kezelésére törekedne.

Ezzel szemben azonban az orvostudomány is vizsgálja a betegségek komplex hatásait, a holisztikus szemléletet számos tudományosan elfogadott pszichoterápia is alkalmazza, és az orvos-beteg kapcsolat problémáit az orvosi egyetemeken is oktatják.

 Egy angliai felmérés szerint a megkérdezett „holisztikus” természetgyógyászok többsége a malária ellen kizárólag gyógyszeres kezelést ajánlott, és szót sem ejtettek az olyan egyszerű megelőzési módokról, mint például a szúnyogháló. A megkérdezett hivatásos orvosok körében ez az arány éppen ellentétes volt!

Az alcímben feltett kérdésre most már nyugodtan válaszolhatunk: a természetgyógyászat és a hagyományos orvoslás csak egymás mellett, egymást kiegészítve lehet jelen, mindkettőnek megvan a fontos szerepe a gyógyításban.